Egy ködös januári délután Bence, Boti és anyu ebéd után visszakísérték aput a városba. Apu ment dolgozni, a többiek pedig sétáltak egyet. Apu adott mindenkinek egy búcsú puszit, és indulni készült, mire Bence elpityeredett.
- Apu, én is veled akarok menni dolgozni!
- De kisfiam, Te oda nem jöhetsz, mert akkor én sem tudok dolgozni. De délután megyek haza, és majd játszunk sokat. De különben is, Te délután alszol.
Apu elindult, Bence pedig sírni kezdett. Anyu próbálta vigasztalni:
- Ne sírj, nemsokára jön haza apuci.
Nem sokkal később anyu meglátott egy piros tűzoltóautót.
- Bence, nézd csak! Ott egy tűzoltóautó! Vajon mit csinálhat a Kossuth téren?
Erre már Bence is kíváncsi lett:
- Nézzük meg!
Egy nagy piros Merci tűzoltóautó állt a Városháza előtt. Vajon mit fognak csinálni? Hamarosan kiderült. Két tűzoltó bácsi bemászott az autó tetején lévő kosárba, majd a létra lassan emelkedni kezdett, egészen a tetőig.
- De magasan vannak! – álmélkodott Bence.
- Bizony.
- És mit csinálnak a bácsik, anyu?
- A megfagyott havat és jeget takarítják le a tetőről, hogy nehogy valakinek a fejére essen. Mert tudod, a tűzoltók nem csak tüzet oltanak, ha veszélyes helyre kell felmászni, akkor is Őket hívják.
- Na jó, most már menjünk – mondta anya.
Erre Bence meglátott egy csomó galambot a téren, és nagyokat kacagva közéjük szaladt. Anyu meg szaladt utána a babakocsival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése