Anyának hónapokon keresztül nőtt a pocakja, míg végül már akkora volt, mint egy óriási görögdinnye. Bence csodálkozva tapogatta, hol egy pici lábat, hol egy apró kezecskét vélt felfedezni a bőr alatt.
Voltak napok, amikor türelmetlenül kérdezte: Mikor bújik már ki Botond? Szeretnék már vele játszani!
-Kisfiam, az még odébb van. Ha meg is születik, még hónapoknak kell eltelnie, hogy játszani tudjatok együtt. – válaszolta anya.
Aztán egy augusztusi hajnalon anya arra ébredt, hogy itt az idő, ma Botika megszületik. Csak apának szólt, Bence még mélyen aludt. Összepakoltak mindent, ami a kórházba kell, elhívták Rönómamát, hogy vigyázzon Bencére, majd indultak a kórházba.
Botika még ebéd előtt megszületett (11 óra 15 perckor), apa vágta el a köldökzsinórt. Délután apu és Bence meglátogatták anyut és Botit a kórházban. Vittek neki egy szelet tortát, ugyanis anyának is aznap volt a születésnapja. Öt nap múlva anya és akis jövevény hazatérhettek.
Az első néhány otthon töltött nap nagyon nehéz volt. Botika sokat ébren volt éjszaka, anyu sokszor együtt sírt vele. Aztán mindenki megnyugodott, és viszonylagos rend állt be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése